Az Alexander módszer

Írások az Alexander módszerről

---

ELŐSZÓ „AZ EGYÉN KONSTRUKTÍV TUDATOS KONTROLLJA” CÍMŰ KÖNYVHÖZ

 

 

Mottó:

„Einstein megváltoztatta gondolkodásunkat a világegyetemről, Alexander megváltoztatta gondolkodásunkat önmagunkról…”

                                                        GlynnMacdonald

 

        F.M Alexander négy kötetben foglalta össze felfedezését az ember működéséről, elméletét arról, hogy miért megbízhatatlanok ösztöneink, hol és mikor kezdődött el az emberiség fejlődése során ez a korcsosulás, és a technikát, amelynek elsajátítása segítségével ismét pontosabb képet nyerhetünk önmagunkról. Az Alexander-technika egy nevelési eljárás, melynek során újratanuljuk önmagunkat. Újratanuljuk? – tehetjük fel a jogos kérdést. 21.esztendeje tanulom, 18. éve tanítom az Alexander-technikát. És e két évtized alatt szerzett tapasztalataim mindinkább meggyőznek arról, hogy amit kisgyerekként ösztönösen jól tettünk – nem tudtuk, amit felnőttként teszünk önmagunkkal- nem tudjuk. Valahol elveszett a legtöbb emberből a készség teremtette tudás önmagáról. Az a végtelen mikrokozmosz, amit emberi szervezetnek hívunk, ismeretlen számunkra. Kifele figyelünk, kifele akarunk jók lenni, megfelelni, azonnali választ adni a bennünket ért ingerekre. Azonnal cselekedni, elkapni a versenyhelyzetekben a nekünk legelőnyösebbnek vélt pozíciót, lépéselőnyre szert tenni. Legtöbb tanítványom kezdetben nem is érti, hogy miért fontos, miért gyönyörűség a „csak” létezés megtapasztalása. Hogy miért mondogatom gyakran, hogy aki elsajátítja az Alexander elvet, ő jutalomként átélheti a „létezés művészetét”. Ez azt jelenti, hogy tiszteletben tartom szervezetem belső aktivitását. Minden kifelé látható mozdulat megszületését csak ennek a megtartásával engedek meg. F.M. Alexander azt mondja, hogy két eszközünk van e technika segítségével önmagunk javított használatára: az irány és az inhibition (megszokásaink megakadályozása, avagy a Stop). E kettőből kilencven százalék az inhibition (STOP), amely vázizmainkat csendre intve pontosítja az elsődleges kontrolt. Aldous Huxley, aki azért lett F.M tanítványa, mert gyakran küzdött többek között lámpalázzal is, azt írja egy helyütt, hogy ”Alexander alapvető felfedezése az volt, hogy az emberben, ahogyan az összes többi gerincesben is, létezik egy, a teljes szervezet megfelelő használatát meghatározó elsődleges kontroll. Amikor a fej egy bizonyos helyzetben van a többiekhez képest, akkor (ez tapasztalati tény) a legjobb természetes kapacitással működik a teljes pszicho-fizikai szervezet . Ha azonban a fej, a nyak és a törzs megfelelő egymáshoz képesti kapcsolatában bármilyen okból valamilyen zavar következik be, ennek következményeként a pszicho-fizikai szervezet használata helytelenné válik.” ( TheSaturday Review of Literature).

Ez a zavar testhasználatunkban a téves irány. Nem vagyunk tisztában azzal, hogyha direkt „kihúzzuk magunkat” egy vezérirány győzelme ellehetetleníti a szervezet más irányainak kiteljesedését, együtt jár más irányok összezsugorodásával, testünk egy idő múlva elfáradva vagy elereszti a „kihúzott” irányt és összecsuklik, vagy egy torzult használat állandósul és ezzel ártunk magunknak. Szeretem a kerti tulipán példáját. Ha van tápláló föld, napfény, levegő, éppen elegendő víz, a virág szára, levele húsos lesz, szirmai könnyedén tekintenek az ég felé. De bármelyik éltető tényező hiányzik, a virág szára elvékonyodik, létezése gyötrelmes. Előbb élni próbál, majd elenyészik, legyőzi az elmúlás. Az emberi testnek is természetes igénye: kapcsolat a földdel, kapcsolat az éggel, erőszakos nyújtózás helyett, megfelelő táplálás, mozgás a megfelelő térben, minden irányban. És ebben születik meg az a belső szabad tér, erőszakos, direkt izomhúzások nélkül, de kellő izomtónussal. Ez a létezés művészete. Amikor valamennyi sejtünk a saját helyén, a legoptimálisabb aktivitással működik. Akkor is, amikor „csak” létezünk, és akkor is, amikor látható a mozdulat leghétköznapibb cselekedeteink során. Ez jelenti azt, hogy megőrizzük belső terünket, szabad, pontos irányainkat az inhibition (STOP) segítségével.

Hogyan? Miről is van szó? John Dewey professzor ismert amerikai filozófus, pedagógiai rendszeralkotó, Alexander kortársa, tanítványa és több könyve előszavának szerzője írja: „F.M. Alexander az önmegfigyelést a legmagasabb szintre emelte és rájött arra, hogy léteznek bizonyos központi, minden cselekedetünket... vezérlő szerves szokások. Ezért a feltételes reflex nem csupán valamely mesterségesen létrehozott kapcsolatot jelenthet, hanem… a szervezetben lévő központi feltételekre vezethető vissza. Ez a felfedezés módosítja, kibővíti és helyesbíti a pavlovi iskola feltételes reflex fogalmát…és lehetővé teszi az egyén számára, hogy saját maga által összhangba hozott cselekvések révén maga uralkodjon lehetőségein.”

F:M Alexander Az ember felsőbbrendű öröksége című könyvében először 1910-ben írt az ember megdöbbentő fizikai leromlásáról és bemutatta az általa képviselt újfajta szemléletet, valamint a szükséges módokat, amelynek segítségével értelmesebben lehetne élni a gyorsan változó körülmények között. Az 1910. londoni kiadás előszavában írta: „Ezt a csodálatos műszert, az emberi testet vizsgálom nehézségeim igazi megoldása érdekében. Ez egy olyan utolérhetetlenül rugalmas, csodálatos, ellenálló és öngyógyító adottságokkal bőségesen ellátott műszer, hogy – ha helyesen használják – képes legyőzni a betegséget. Minden férfi, nő és gyermek rendelkezi a fizikai tökéletesség lehetőségével, tőlünk függ, hogy azt az egyéni értelem és erőfeszítés segítségével elérjük.”

Ez a könyv Az egyén konstruktív tudatos önirányítása, F. M művei közül a második. Megírására az a rengeteg levél késztette, amelyeket első könyve megjelenése után olvasóitól kapott. Lelkiismeretesen és alaposan keresi a választ az orvosi kérdésekre. Olyanokra például, hogyan függ össze az evolúciós fejlődéssel az ember érzékszervi érzékelésének és kinesztetikus érzékelésének fokozatos romlása , mi ezek szerepe a pszicho–fizikai egyensúly felborulásában, hogy hat ki ez a légzésre, tanulásra, az emberi kapcsolatokra, az ember mint biológiai és társadalmi lény működésére. Mit jelent ebben az összefüggésben a nevelés és az újranevelés. Hogy jelentkeznek a szükségtelenül kiváltott félelmi reflexek, milyen kapcsolata van az ellenőrizetlen érzelmeknek a berögzült előítéletekkel. A könyv ezután az újratanulással foglalkozik, azzal, hogyan ismerjük meg önmagunkat.

A mai olvasó szerencsés helyzetben van. Mert F.M a 20.század harmincas éveiben megírta az Önmagunk használatáról című könyvét, és ez magyar nyelven is hozzáférhető. Abban a kötetben már arra is kísérletet tett, hogy felfedezése 10 évét az olvasó elé tárja, így az egyéni újratanulás folyamatát is megismerheti bárki, aki vállalkozik saját mikrokozmosza felderítésére, arra, hogy egy fizikai-lelki-szellemi felfedező úton vegyen részt.

 

                                                                  Magyari Beck Anna